I. úrnap

1. Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál se eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.

2. Hány dolgot kell tudnod avégett, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul halhass meg?

Hármat: először, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom; másodszor, hogy mily módon szabadít meg Isten minden bűnömből és nyomorúságomból; harmadszor, hogy milyen hálával tartozom neki e megszabadításért.

1. rész - Az ember nyomorúságáról

II. úrnap

3. Honnan ismered meg a te nyomorúságodat?

Isten törvényéből.

4. Mit kíván tőlünk Isten törvénye?

Megtanít erre Krisztus röviden Máté evangéliuma 22. részében ekképpen: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”.

5. Megtarthatod-e mindezt tökéletesen?

Nem, mert természet szerint hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére.

III. úrnap

6. Hát Isten az embert ilyen gonosszá és romlottá teremtette?

Nem, sőt inkább Isten az embert jóvá és a maga hasonlatosságára, azaz valóságos igazságban és szentségben teremtette, avégre, hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse és vele örökkétartó boldogságban élvén Őt dicsérje és magasztalja.

7. Honnan ered tehát az emberi természetnek e romlottsága?

Első szüleinknek, Ádámnak és Évának paradicsomi esetéből és engedetlenségéből, mely által a mi természetünk úgy megromlott, hogy mindnyájan bűnben fogantatunk és bűnben születünk.

8. De hát annyira megromlottunk, hogy egyáltalán képtelenek vagyunk valami jónak a cselekvésére, minden gonoszra pedig hajlandók?

Igen, ha csak a Szentlélek újjá nem szül bennünket.

IV. úrnap

9. Nem igazságtalanul cselekszik-e Isten az emberrel, ha törvényében tőle olyant kíván, amit nem képes teljesíteni?

Nem, mert Isten az embert olyanná teremtette, hogy azt teljesíthette volna. De az ember az ördög ösztönzésére, szándékos engedetlensége által mind magát, mind ivadékát megfosztotta ettől az isteni ajándéktól.

10. Ilyen engedetlenséget és elszakadást büntetlenül hagy-e Isten?

Semmiképpen nem, sőt felettébb haragszik mind a velünk született bűnért, mind az elkövetett bűnért és azokat igazságos ítéletéből ideigvaló és örök büntetéssel akarja sújtani, amint maga mondotta: „Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”

11. Hát Isten egyszersmind nem irgalmas is?

Isten igenis irgalmas, de igazságos is. Ennélfogva igazsága azt kívánja, hogy a bűnt, melyet az ember az Ő legszentségesebb felsége ellen elkövetett ugyancsak a legnagyobb, azaz örökkétartó testi-lelki büntetés kövesse.

2. rész - Az ember megváltásáról

V. úrnap

12. Mivel tehát Isten igazságos ítélete szerint ideigvaló és örök büntetésre méltók vagyunk, mi módon szabadulhatunk meg e büntetéstől és miképpen juthatunk ismét kegyelembe?

Isten igazsága elégtételt kíván. Ezért annak vagy mi magunk, vagy valaki más által eleget kell tennünk.

13. Eleget tehetünk-e mi magunk?

Semmiképpen nem, sőt inkább még napról-napra szaporítjuk a bűnt.

14. Hát valamely teremtmény eleget tehet-e értünk?

Nem; először mert Isten nem akar más teremtményt büntetni az ember bűnéért; másodszor puszta teremtmény nem viselhetné el az Isten bűn ellen való haragjának súlyát, hogy attól másokat megszabadítson.

15. Milyen közbenjárót és szabadítót kell hát keresnünk?

Olyant, aki valóságos és igaz ember; és mégis hatalmasabb minden teremtménynél, azaz egyszersmind valóságos Isten is.

VI. úrnap

16. Miért kell valóságos és igaz embernek lennie?

Azért, mert Isten igazsága azt kívánja, hogy ugyanaz az emberi természet tegyen eleget a bűnért, mely a bűnt elkövette; már pedig aki maga bűnös, másokért eleget nem tehet.

17. Miért kell egyszersmind valóságos Istennek is lennie?

Azért, hogy Isten-voltának hatalmával Isten haragjának súlyát az ő ember-voltában elhordozhassa és számunkra az igazságot s az életet megszerezhesse és visszaadhassa.

18. Kicsoda az a közbenjáró, aki valóságos Isten és egyszersmind valóságos, igaz ember is?

A mi Urunk Jézus Krisztus, aki a mi tökéletes váltságunkra és igazságunkra adatott nekünk.

19. Honnan tudod ezt?

A szent evangéliumból, melyet Isten először a paradicsomban jelentett ki, majd a pátriárkák és próféták által hirdettetett s az áldozatok és a törvény más szertartásai által kiábrázolt, végre pedig az Ő egyetlenegy, szerelmes Fia által beteljesített.

VII. úrnap

20. Amint elveszett Ádám által, úgy üdvözül-e Krisztus által minden ember?

Nem, hanem csak azok, akik igaz hit által Ővele eggyé válnak és minden jótéteményét elfogadják.

21. Mi az igaz hit?

Nemcsak az a bizonyos megismerés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbeli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.

22. Mit szükséges hinnie a keresztyén embernek?

Mindazt, amit nekünk az evangélium ígér; amire minket a mi közönséges, kétségen felül álló, keresztyén hitvallásunk tételei tanítanak.

23. Hogy szól ez a hitvallás?

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És a Jézus Krisztusban, Ő egyszülött Fiában, mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék szűz Máriától, szenvede Poncius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe: ül a mindenható Atya Istennek jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszek egy, közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatát, testünknek feltámadását és az örök életet.”

VIII. úrnap

24. Hány része van e hitvallásnak?

Három; az első rész szól az Atya Istenről és a mi teremtetésünkről, a második a Fiú Istenről és a mi megváltásunkról, a harmadik a Szentlélek Istenről és a mi megszenteltetésünkről.

25. Mivel csak egyetlenegy isteni lény van, miért nevezed meg e hármat: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket?

Azért, mert Isten úgy jelentette ki magát az Ő igéjében, hogy ez a három megkülönböztetett személy egy, igaz, örök Isten.

IX. úrnap

26. Mit hiszel, amikor ezt mondod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden bennük levő dolgokkal egyetemben semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által most is fenntartja és igazgatja, az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám, akiben én annyira bízom, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy minden testi és lelki szükségemet be fogja tölteni, sőt mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben rámbocsát, javamra fogja fordítani, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten, és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.

X. úrnap

27. Micsoda az isteni gondviselés?

Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön.

28. Mit használ nekünk Isten teremtői munkájának és gondviselésének megismerése?

Azt, hogy mindennemű viszontagságban tűrők, a boldogságban háládatosak, a jövőt illetőleg pedig a mi hűséges Istenünk és Atyánk iránt jó reménységben legyünk afelől, hogy az Ő szeretetétől semmi el nem szakíthat minket, mivel minden teremtmény annyira az Ő kezében van, hogy az Ő akarata nélkül semmit sem tehet, de még csak meg sem mozdulhat.

XI. úrnap

29. Miért nevezzük Isten fiát Jézusnak, azaz Üdvözítőnek?

Azért, mert bűneinkből Ő szabadít meg minket az üdvösségre és mert semmilyen üdvösség másban nem keresendő, sem nem található.

30. Hisznek-e azok is az egyedül üdvözítő Jézusban, akik üdvösségüket a szenteknél, önmaguknál, vagy másutt keresik?

Nem, sőt valójában megtagadják az egyetlenegy Üdvözítőt és Megváltót, Jézust, noha dicsekszenek Ővele. Mert vagy Jézus nem tökéletes Megváltó, vagy akik ezt a Megváltót igaz hittel elfogadják, azoknak mindent Őbenne kell megtalálniuk, ami üdvösségükre nézve szükséges.

XII. úrnap

31. Miért nevezzük Őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?

Azért, mert Őt az Atya Isten rendelte és a Szentlélekkel felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, aki Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől tökéletesen kijelentette, továbbá egyetlenegy főpapunkká, aki minket testének egyetlenegy áldozatával megváltott és az Atya Isten előtt könyörgésével szüntelenül közbenjár érettünk és örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Lelkével oltalmaz és megtart.

32. Miért hívnak téged keresztyénnek?

Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az Ő felkenetésének részese vagyok avégre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatként neki adjam, s a bűn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harcoljak és azután Ővele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam.

XIII. úrnap

33. Miért nevezzük Krisztust „Isten egyszülött Fiának”, ha mi is Isten gyermekei vagyunk?

Azért, mert egyedül Krisztus Istennek amaz örök, természet szerint való Fia, minket ellenben Isten Őérette kegyelemből fogadott gyermekeivé.

34. Miért nevezed Őt „mi Urunknak”?

Azért, mert Ő minket testestől-lelkestől a bűnből és az ördög hatalmából nem aranyon vagy ezüstön, hanem drága vérén megváltván a maga tulajdonává tett.

XIV. úrnap

35. Mit tesz az, hogy „fogantaték Szentlélektől, születék szűz Máriától”?

Azt, hogy Isten örök Fia, aki igaz és örök Isten és az marad, Szűz Máriának testéből és véréből a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet öltött magára avégett, hogy Dávidnak valóságos magva is legyen, aki atyafiaihoz mindenben hasonlatos, kivéve a bűnt.

36. Mi hasznod van Krisztus szent fogantatásából és születéséből?

Az, hogy Ő közbenjárónk és bűntelenségével és tökéletes szentségével az én bűnömet, amelyben fogantattam, Isten előtt elfedezi.

XV. úrnap

37. Mit értesz az alatt, hogy „szenvedett”?

Azt, hogy Ő földi életének egész ideje alatt, különösen pedig annak végén, Istennek az egész emberi nemzetség bűne ellen való haragját testében-lelkében elhordozta, és pedig avégre, hogy e szenvedésével, mint egyetlenegy engesztelő-áldozattal a mi testünket és lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot és az örök életet megszerezze.

38. Miért szenvedett Jézus a Poncius Pilátus bírósága alatt?

Azért, hogy a polgári bíró által ártatlanul ítéltessék el és ily módon szabadítson meg minket Istennek szigorú ítéletétől, amely reánk szállana.

39. Nagyobb dolog-e az, hogy Jézus keresztre feszíttetett, mintha másnemű halállal halt volna meg?

Nagyobb, mert ebből vagyok bizonyos afelől, hogy Ő azt az átkot, amelynek súlya rajtam volt magára vette; a kereszthalált ugyanis Isten megátkozta.

XVI. úrnap

40. Miért kellett Krisztusnak a halált elszenvednie?

Azért, mert Isten igazságos és igazmondó lévén, semmi más módon a mi bűnünkért eleget tenni nem lehetett volna, hanem csakis magának Isten Fiának a halála által.

41. Miért temettetett el?

Azért, hogy ez bizonysága legyen annak, hogy valósággal meghalt.

42. Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghalni?

A mi halálunk nem bűnünkért való elégtétel, hanem csak meghalás a bűnnek és átmenetel az örök életre.

43. Mi egyéb hasznunk van még Krisztus keresztfán való áldozatából és halálából?

Az, hogy az Ő ereje által a mi ó-emberünk Ővele együtt megfeszíttetik, megöletik és eltemettetik, hogy a test gonosz gerjedelmei ne uralkodjanak többé mibennünk, hanem mi magunkat hálaáldozatul Őneki szenteljük.

44. Miért teszed azt is hozzá: „szálla alá poklokra”?

Azért, hogy legnagyobb megpróbáltatásaim között bizonyos lehessek afelől, hogy az én Uram, a Krisztus, az Ő kibeszélhetetlen gyötrődéseivel, szenvedéseivel és rettegéseivel, melyeket lelkében a keresztfán és annakelőtte is elszenvedett, engem a pokol kínjaitól és gyötrelmeitől megszabadított.

XVII. úrnap

45. Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

Először: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket részesíthessen abban az igazságban, amelyet nekünk halálával szerzett; másodszor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel; harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga számunkra.

XVIII. úrnap

46. Hogy érted azt, hogy „felméne mennyekbe”?

Hogy Krisztus a földről tanítványainak szeme láttára emelkedett fel az égbe és a mi javunkra ott van, míg majd ismét eljön, hogy ítéletet tartson elevenek és holtak felett.

47. Nincsen-e velünk Krisztus mind e világ végezetéig, amint ezt nekünk megígérte?

Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természete szerint nincs többé e földön, de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve soha sem távozik el tőlünk.

48. Nem válik-e ily módon egymástól a Krisztusban való két természet, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni természet ott van?

Semmiképpen nem, mert az isteni természet megfoghatatlan és mindenütt-jelenvaló lévén, ebből szükségképpen következik, hogy magára öltött emberi természetén kívül is létezik, de ugyanakkor abban magában is benne van és vele személy szerint egyesülve marad.

49. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Először, hogy Ő a mennyben az Atya színe előtt nekünk Közbenjárónk. Másodszor, hogy a mi testünk a mennyben biztos zálog nekünk afelől, hogy Ő, mint a mi Fejünk, minket tagjait szintén fel fog venni oda. Harmadszor, hogy Ő viszontzálogul Lelkét küldi alá nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén Istennek jobbján.

XIX. úrnap

50. Miért mondod ezt: „Ül a mindenható Atya Istennek jobbján”?

Mert Krisztus azért ment fel a mennyekbe, hogy ott az Ő keresztyén egyháza Fejének bizonyítsa magát, aki által mindeneket igazgat az Atya.

51. Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ez a dicsősége?

Először, hogy Szentlelke által mireánk, tagjaira, kitölti mennyei ajándékait; továbbá, hogy hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megőriz.

52. Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön „ítélni eleveneket és holtakat”?

Az, hogy mindennemű háborúság és üldöztetés közepett felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő majd minden ellenségeit és ellenségeimet örök kárhozatra vesse, engem pedig minden Ő választottjaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vegyen.

XX. úrnap

53. Mit hiszel a Szentlélekről?

Hiszem először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal és velem marad mindörökké.

XXI. úrnap

54. Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyházról?

Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

55. Mit értesz „szenteknek egyességén”?

Először, hogy minden egyes hívő, mint tag, az Úr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese, továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismerje, hogy Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa.

56. Mit hiszel a bűnök bocsánatáról?

Hiszem, hogy Isten a Krisztus elégtételéért minden bűnömről és bűnös természetemről, amellyel teljes életemben harcolnom kell, soha többé meg nem emlékezik, hanem Krisztusnak igazságát (igaz-voltát) kegyelemből nekem ajándékozza, hogy soha ítéletre ne jussak.

XXII. úrnap

57. Micsoda vigasztalásod van a test feltámadásából?

Az, hogy nemcsak lelkem megy az élet után azonnal az ő fejéhez, Krisztushoz, de testem is Krisztus ereje által feltámasztatván lelkemmel ismét egyesül és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.

58. Micsoda vigasztalásod van az örök életről szóló hittételből?

Az, hogy miután már most is érzem szívemben az örök boldogság kezdetét, e halandó élet után tökéletes üdvösségben lesz részem, amilyent szem nem látott, fül nem hallott, sem ember szíve soha meg nem gondolt, hogy abban Istent mindörökké magasztaljam.

XXIII. úrnap

59. Mi hasznát veszed, ha mindezeket hiszed?

Azt, hogy Isten előtt Krisztusban megigazulok, és az örök életnek örököse vagyok.

60. Mi módon igazulsz meg Isten előtt?

Egyedül a Jézus Krisztusban való igaz hit által, oly módon, hogy bár lelkiismeretem vádol, hogy Istennek minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem és soha azoknak egyikét sem tartottam meg, sőt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra, Isten mégis minden érdemem nélkül, ingyen kegyelméből, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztusnak tökéletes elégtételét, igazságát (igaz-voltát) és szentségét, mintha soha semmi bűnöm nem lett volna, sőt mintha mindenben olyan engedelmes lettem volna, amilyen engedelmes volt érettem Krisztus, de csak akkor, ha e jótéteményeket hivő szívvel elfogadom.

61. Miért mondod, hogy egyedül csak hit által igazulsz meg?

Nem mintha hitem érdeméért volnék kedves Isten előtt, hanem azért mert egyedül Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége az én igazságom Isten előtt és ezt semmi más módon nem fogadhatom el, sem sajátommá nem tehetem, hanem csak egyedül hit által.

XXIV. úrnap

62. Miért nem számíthatnak a mi jócselekedeteink Isten előtt való igazságunkként vagy annak valami részeként?

Azért, mert annak az igazságnak, amely Isten ítélőszéke előtt megállhat, teljesen tökéletesnek és az Isten törvényével egészen megegyezőnek kell lennie, a mi legjobb cselekedeteink is azonban ebben az életben mind tökéletlenek és bűnnel beszennyezettek.

63. Nincsen hát semmi érdemük a mi cselekedeteinknek, holott Isten azt ígéri, hogy azokat mind a földi, mind a jövendőbeli életben megjutalmazza?

Ez a megjutalmazás nem érdemünkért, hanem kegyelemből történik.

64. Nem nevel-e ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?

Nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék.

XXV. úrnap

65. Mivel tehát egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé, honnan származik ez a hit?

A Szentlélektől, aki azt az evangélium hirdetése által szívünkben felgerjeszti és a sákramentumokkal való élés által megerősíti.

66. Mik a sákramentumok?

Látható szent jegyek és pecsétek, amelyeket Isten avégre rendelt, hogy a velük való élés által az evangélium ígéretét még jobban megértesse és megpecsételje, hogy tudniillik Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozatáért Ő nekünk kegyelemből bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz.

67. Arra valók tehát az Ige és a sákramentumok, hogy hitünket Krisztusnak a keresztfán történt áldozatára, mint üdvösségünknek egyedüli alapjára irányítsák?

Igen, mert a Szentlélek az evangéliumban azt tanítja, a sákramentumok által pedig azt erősíti meg, hogy a mi teljes üdvösségünk Krisztusnak a keresztfán érettünk történt egyetlenegy áldozatában van.

68. Hány sákramentumot szerzett Krisztus az újszövetségben?

Kettőt, úgymint a szent keresztséget és az Ő szent vacsoráját.

XXVI. úrnap

69. Mimódon emlékeztet és biztat téged a szent keresztség afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata javadra szolgál?

Oly módon, hogy a vízzel való külső megmosást maga Krisztus szerzette és egyben azt ígérte, hogy az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet olyan bizonyosan elmossa, amilyen bizonyosan megmosattam külsőképpen a vízzel, amely a test tisztátalanságát szokta elmosni.

70. Mit jelent Krisztus vérével és Lelkével megmosatni?

Azt jelenti, hogy Istentől elnyerjük bűneink bocsánatát az Ő kegyelméből a Krisztus véréért, amelyet Ő a keresztfán való áldozatában érettünk kiontott. Továbbá, hogy a Szentlélek megújít és a Krisztus tagjává szentel bennünket, hogy a bűnnek egyre jobban meghaljunk és istenes, feddhetetlen életet éljünk.

71. Hol ígérte Krisztus, hogy Ő minket vérével és Lelkével olyan bizonyosan megmos, amint megmosattunk a keresztség vizével?

A keresztség szereztetése alkalmával; midőn így szólt: „Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28:19). „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Mk 16:16). Ez az ígéret ismétlődik meg akkor is, midőn a Szentírás a keresztséget „újjászületés fürdőjének” és „a bűnök elmosásának” nevezi.

XXVII. úrnap

72. Tehát maga a keresztség vizével való külső megmosás elmossa a bűnöket?

Nem, mert egyedül a Jézus Krisztus vére és a Szentlélek tisztít meg bennünket minden bűnünktől.

73. Miért nevezi hát a Szentlélek a keresztséget „újjászületés fürdőjének” és a „bűnök elmosásának”?

Isten nem nagy ok nélkül szól ekképpen. Ugyanis nemcsak arra akar ezzel tanítani minket, hogy mint a test tisztátalanságát a víz, úgy a mi bűneinket a Krisztus vére és Lelke mossa el, hanem, mi több, ez által az isteni zálog és jegy által bizonyosakká is akar tenni afelől, hogy bűneinktől lelkiképpen ugyanolyan bizonyosan megtisztulunk, amilyen bizonyosan megmosattunk a látható vízzel.

74. Meg kell-e keresztelni a kisdedeket is?

Meg; mivel ugyanis ők is éppúgy beletartoznak Isten szövetségébe és egyházába, mint az idősebbek s mivel Isten a Krisztus vére által a bűnből való váltságot és a hitet munkáló Szentlelket éppúgy ígéri nekik is, mint az idősebbeknek, ennélfogva a keresztség által, mint a szövetség jegye által, a keresztyén anyaszentegyházba őket is be kell avatni és a hitetlenek gyermekeitől meg kell különböztetni, amint ez az ószövetségben a körülmetélés által történt, amelynek helyébe Krisztus az újszövetségben a keresztséget szerzette.

XXVIII. úrnap

75. Mimódon emlékeztet és tesz bizonyossá téged az Úr szent vacsorája afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán történt egyetlenegy áldozatában és minden Ő javaiban neked is részed van?

Úgy, hogy Krisztus maga parancsolta nekem és minden hivőnek, hogy együnk ama megtöretett kenyérből és igyunk ama pohárból az Ő emlékezetére, és ehhez azt az ígéretet fűzte, hogy először: az Ő teste a keresztfán énérettem olyan bizonyosan megáldoztatott és megtöretett, vére pedig kiontatott, amilyen bizonyosan szememmel látom, hogy az Úrnak szolgája a kenyeret számomra megtöri és a poharat nekem nyújtja; tovább: hogy Ő az én lelkemet a maga megtöretett testével és kiontatott vérével olyan bizonyosan táplálja az örök életre, amilyen bizonyos az, hogy én az Úr szolgájának kezéből az Úrnak kenyerét és poharát, mint Krisztus testének és vérének velem közölt bizonyos jegyeit, kapom és testi szájjal magamhoz veszem.

76. Mit jelent Krisztus megfeszített testét enni és kiontott vérét inni?

Nem csupán azt jelenti, hogy Krisztus szenvedését és halálát hívő lélekkel elfogadjuk és ezáltal bűnbocsánatot és örök életet nyerünk, hanem ezenkívül azt is, hogy a Krisztusban és mibennünk egyaránt lakozó Szentlélek által egyre jobban egyesülünk az Ő drágalátos testével úgy, hogy mi ámbár Ő a mennyekben van, mi pedig e földön vagyunk az Ő testéből való test és az Ő csontjaiból való csont vagyunk s miként testünk tagjait egy lélek, úgy minket is egyugyanazon Szentlélek éltet az örök életre és kormányoz.

77. Hol ígérte Krisztus, hogy Ő a hívőket olyan bizonyosan táplálja az Ő testével és vérével, amint ők e megtöretett kenyérből esznek és e pohárból isznak?

Az úrvacsora szereztetési igéiben, melyek így szólnak: „Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre! Mert valamennyiszer eszitek a kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor 11:23-26) Ez ígéretet megismétli Pál apostol is, amikor így szól: „A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünké? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test is vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből eszünk.” (1Kor 10:16-17)

XXIX. úrnap

78. Valósággal Krisztus testévé és vérévé válik hát a kenyér és a bor?

Nem; amint a keresztségben sem változik át a víz Krisztus vérévé, sem maga el nem mossa a bűnt, hanem ezeknek pusztán isteni jegye és záloga, ugyanúgy az úrvacsorában sem válik a kenyér magává a Krisztus testévé, ámbár a sákramentumi kifejezésmód szerint a Krisztus testének nevezzük.

79. Miért nevezi hát Krisztus a kenyeret az Ő testének és a poharat az Ő vérének vagy az Ő vére által való új szövetségnek, Pál apostol pedig ugyanazt a Jézus Krisztus testével és vérével való közösségnek?

Nagy oka van annak, hogy Krisztus így beszél; nemcsak arra akar ezáltal tanítani bennünket, hogy amint a kenyér és a bor táplálja földi életünket, ugyanúgy az Ő megfeszített teste és kiontott vére valóságos étele és itala a lelkünknek az örök életre, hanem, mi több, e látható jeggyel és záloggal bizonyosakká akar tenni minket afelől, hogy mi a Szentlélek munkája által olyan bizonyosan részeseivé válunk az Ő valóságos testének és vérének, amilyen bizonyos az, hogy e szent jegyeket az Ő emlékezetére testi szánkba vesszük, továbbá hogy az Ő szenvedése és engedelmessége olyan bizonyosan a mienk, mintha mi magunk szenvedtünk volna és tettünk volna eleget a bűnért.

XXX. úrnap

80. Mi különbség van az Úr vacsorája és a római katolikus mise között?

Az úrvacsora arról tesz nekünk bizonyságot, hogy minden bűnünkre tökéletes bocsánatot nyerünk Jézus Krisztusnak amaz egyetlen áldozatáért, amelyet a keresztfán Ő maga egyszer vitt véghez, és hogy mi a Szentlélek által Krisztussal egyesüljünk, aki most a maga valóságos testével a mennyekben az Atyának jobbján van és azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. A mise ellenben azt tanítja, hogy az élők és a holtak bűnei nem bocsáttatnak meg a Krisztus szenvedéséért, hacsak érettük a misemondó papok naponként nem áldozzák meg Krisztust; és hogy Krisztus a kenyérnek és bornak színe alatt testileg jelen van és ezért ezekben kell Őt imádni. Ezért a mise nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének, és kárhozatos bálványimádás.

81. Kik járulhatnak az Úr asztalához?

Azok, akik bánkódnak bűneik miatt, azonban mégis bíznak abban, hogy bűneik megbocsáttattak és minden gyarlóságukat elfedezte a Krisztus szenvedése és halála, s akik egyszersmind kívánkoznak hitükben megerősödni és életüket megjobbítani. A meg nem térők ellenben, valamint a képmutatók kárhozatot esznek és isznak maguknak.

82. Bocsáthatók-e az Úr asztalához azok is, akik vallástételükkel és életükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek?

Nem, mert ez az Isten szövetségének a megcsúfolása volna és az Ő haragját felgerjesztené az egész gyülekezetre. Ezért kötelessége a keresztyén gyülekezetnek az ilyeneket Krisztus és az apostolok rendelése szerint a kulcsok hatalmával élve kebeléből kizárni, míg életüket meg nem jobbítják.

XXXI. úrnap

83. Mi a kulcsok hatalmával való élés?

A szent evangélium hirdetése és a keresztyén egyházi fegyelem. E kettő által a mennyek országa hivők előtt megnyílik, a hitetlenek előtt pedig bezárul.

84. Mimódon nyílik meg és zárul be a mennyek országa az evangélium hirdetése által?

Oly módon, hogy a Krisztus parancsa szerint minden hivőnek egyenként és együttesen hirdetik és nyilvánosan bizonyságot tesznek afelől, hogy Isten a Krisztus érdeméért minden bűnüket megbocsátja, valahányszor az evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják; viszont minden hitetlennek és képmutatónak azt hirdetik, hogy Isten haragja és az örök kárhozat mindaddig rajtuk marad, míg meg nem térnek. E szerint az evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten mind a jelen, mind a jövendő életben.

85. Mimódon nyílik meg és zárul be a mennyek országa a keresztyén egyházi fegyelem által?

Oly módon, hogy Krisztus parancsa szerint azok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tanítást vallanak vagy nem keresztyén módon élnek, miután néhány ízben atyafiságos intést kaptak és tévelygéseikkel s bűneikkel nem hagynak fel, a gyülekezetnek, vagy az általa evégre megbízottaknak bejelentetnek. És ha ezek intésre sem hajlanak, ezek kirekesztik őket a szent sákramentumoktól való eltiltással a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. De viszont, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak fel, mint Krisztusnak és az egyháznak tagjai ismét visszafogadtatnak.

3. rész - A háládatosságról

XXXII. úrnap

86. Mivel tehát a mi nyomorúságunkból minden érdemünk nélkül, kegyelemből szabadulunk meg Krisztus által, miért kell jót cselekednünk?

Azért, mert Krisztus, miután vére árán megváltott, Szentlelke által meg is újít minket az Ő hasonlatosságára avégre, hogy egész életünk folyásával megmutassuk Isten iránt való háladatosságunkat az Ő jótéteményéért és így Isten dicsőíttessék általunk; továbbá azért is, hogy a mi hitünk felől annak gyümölcsei által mi magunk is bizonyosakká legyünk és istenes életünkkel felebarátainkat is megnyerjük Krisztusnak.

87. Nem üdvözülhetnek tehát azok, akik háládatlan és bűnben megátalkodott életükből nem térnek meg Istenhez?

Semmiképpen nem; mert miként az Írás mondja, „se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se lopók, se telhetetlenek, se szidalmazók se ragadozók nem örökölhetik Isten országát”.

XXXIII. úrnap

88. Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az embernek megtérése?

Két részből: az ó embernek megöldökléséből, és az új embernek megelevenítéséből.

89. Mi az ó ember megöldöklése?

Az, hogy bűneinket szívből fájlaljuk és egyre jobban gyűlöljük és kerüljük őket.

90. Mi az új ember megelevenítése?

Istenben való lelki öröm Krisztus által és arra való vágyakozás és készség, hogy jó cselekedetek által Isten akarata szerint éljünk.

91. De melyek a jó cselekedetek?

Csakis azok, amelyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek, és nem azok, amelyek a mi vélekedésünkön vagy emberek rendelésein alapulnak.

92. Melyik az Isten törvénye?

Meg van írva Mózes második könyve 20. részében és ötödik könyve 5. részében ekképpen: Isten szóla mindezeket az Igéket:

I. parancsolat: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!

II. parancsolat: Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyáknak vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek, de irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolatimat megtartják.

II. parancsolat: Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.

IV. parancsolat: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteld! Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van! Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját és megszentelé azt.

V. parancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.

VI. parancsolat: Ne ölj!

II. parancsolat: Ne paráználkodjál!

VIII. parancsolat: Ne lopj!

X. parancsolat: Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!

X. parancsolat: Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé!

XXXIV. úrnap

93. Mimódon osztatnak el ezek a parancsolatok?

Két táblára, melyek közül az első tábla négy parancsolatban arra tanít: miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt, a második tábla pedig hat parancsolatban felebarátaink iránt való kötelességeinket adja elénk.

94. Mit kíván Isten az első parancsolatban?

Azt, hogy valamint lelkem idvességét szeretem, éppen olyan szorgalmatosan eltávoztassak és kerüljek minden bálványozást, varázslást, babonáskodást, szenteknek vagy más teremtményeknek segítségül hívását. Az egyetlenegy igaz Istent pedig igazán megismerjem, egyedül csak Őbenne bízzam, teljes alázatossággal és béketűréssel minden jót egyedül Őtőle várjak és Őt teljes szívből szeressem, féljem és tiszteljem; úgyannyira, hogy minden teremtett dolgok nélkül el legyek inkább, semhogy csak a legkisebb részben is az Ö akarata ellen cselekedjem.

95. Micsoda a bálványozás?

Az, ha az ember az igaz Isten helyett, aki magát igéjében kijelentette, avagy Ő mellette, valami mást képzel vagy tart, amibe a bizodalmát helyezi.

XXXV. úrnap

96. Mit kíván Isten a második parancsolatban?

Azt, hogy Istent semmi módon ki ne ábrázoljuk, se másképpen ne tiszteljük, hanem csak úgy, amint igéjében parancsolta.

97. Hát semmiféle képet sem szabad csinálni?

Istent nem szabad és nem is lehet semmi módon kiábrázolni. A teremtmények kiábrázolhatók ugyan, azonban azt megtiltja Isten, hogy az ember róluk avégből csináljon vagy tartogasson képeket, hogy azokat tisztelje, vagy általuk magát Istent akarja szolgálni.

98. Nem lehet-e megtűrni a templomokban a képeket, mint „a tudatlan nép könyveit”?

Nem, mert ne legyünk mi bölcsebbek Istennél, aki az Ő keresztyén népét nem néma bálványképek által, hanem igéjének élő hirdetése által akarja taníttatni.

XXXVI. úrnap

99. Mit kíván Isten a harmadik parancsolatban?

Azt, hogy Isten nevét ne csak átkozódással, vagy hamis esküvel, de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk, se így vele vissza ne éljünk; de még hallgatással vagy elnézéssel se váljunk részesekké ily rettenetes bűnökben. Egyszóval, Isten szent nevét mindig csak félelemmel és mély tisztelettel említsük avégre, hogy Őróla igazán vallást tegyünk, Őt segítségül hívjuk, és minden szavunk és cselekedetünk az Ő dicsőítésére szolgáljon.

100. Oly súlyos bűn-e Isten nevének esküdözéssel vagy átkozódással való meggyalázása, hogy még azok ellen is felgerjed Isten haragja, akik tőlük telhetőleg nem igyekeznek azt megtiltani vagy megakadályozni?

Bizonyára úgy van, mert nincs is nagyobb bűn, amely ellen Isten haragja inkább felgerjedne, mint az Ő nevének meggyalázása. Ezért is parancsolta meg, hogy halállal büntettessék.

XXXVII. úrnap

101. Esküdhetik-e valaki keresztyén módon is az Isten nevére?

Igenis, ha ezt alattvalóitól a világi felsőbbség vagy valamilyen szükség követeli, hogy így tartsuk fent és biztosítsuk hitelünket és igazságunkat Isten dicsőségére és felebarátaink javára. Az ilyen esküvés ugyanis Isten igéjén alapszik és ezért az Istennek szentjei mind az ó-, mind az újszövetségben helyesen gyakorolták is.

102. Szabad-e szentekre vagy más teremtményekre esküdni?

Nem szabad, mert az igazi esküvés nem egyéb, mint Istennek segítségülhívása, hogy Ő, mint a szíveknek egyedüli vizsgálója, tegyen tanúságot az igazság mellett és büntesse meg azt aki hamisan esküszik; ez a tisztelet pedig nem illet meg egyetlen teremtményt sem.

XXXVIII. úrnap

103. Mit kíván Isten a negyedik parancsolatban?

Először azt, hogy az igehirdetés szolgálata és az iskolák fenntartassanak és én, különösen ünnepnapokon, az Isten gyülekezetébe szorgalmasan eljárjak, hogy ott Isten igéjét hallgassam, a szent sákramentumokkal éljek, az Urat nyilvánosan segítségül hívjam és keresztyénhez illően alamizsnálkodjam. Továbbá, hogy életemnek minden napján szűnjek meg a magam gonosz cselekedeteitől, engedve, hogy bennem az Úr munkálkodjék az Ő Szentlelke által, és így az örökkévaló szombatot már e földi életben megkezdjem.

XXXIX. úrnap

104. Mit kíván Isten az ötödik parancsolatban?

Azt, hogy atyám, anyám és minden fölöttesem iránt teljes tisztelettel, szeretettel és hűséggel viseltessem és magamat mindennemű jó oktatásuknak és büntetésüknek illő engedelmességgel alávessem, és még az ő fogyatkozásaikkal szemben is türelmes legyek, mivel Isten az ő kezük által akar igazgatni.

XL. úrnap

105. Mit kíván Isten a hatodik parancsolatban?

Azt, hogy felebarátomat sem gondolatban, sem szóval vagy a magamviseletével, annál kevésbé tettel, akár közvetlenül, akár mások által, gyalázattal ne illessem, ne gyűlöljem, ne sértsem meg vagy meg ne öljem; hanem minden bosszúvágyat irtsak ki magamból; saját magamban se tegyek kárt, se vakmerően ne rohanjak veszedelembe. Ezért viseli a világi felsőbbség a fegyveres hatalmat is, hogy a gyilkosságot megakadályozza.

106. De hát nem csupán a gyilkosság megtiltásáról van-e szó ebben a parancsolatban?

A gyilkosság megtiltása által azonban arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.

107. De elég-e az, ha felebarátunkat az említett módon meg nem öljük?

Nem elég; mert amikor Isten az irigységet, gyűlöletet és haragot kárhoztatja, ezzel már azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat mint magunkat, iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel, és szívességgel viseltessünk, kárát tőlünk telhetőleg elhárítsuk, és még ellenségeinkkel is jót tegyünk.

XLI. úrnap

108. Mi a hetedik parancsolat értelme?

Az, hogy Isten előtt mindennemű tisztátalanság kárhozatos, tehát azt nekünk is szívből utálnunk kell és szeplőtelen, tiszta életet kell élnünk, akár a szent házasságban, akár azon kívül.

109. Csak a paráználkodást és más efféle rút dolgokat tilt meg Isten e parancsolatban?

Mivel testünk és lelkünk egyaránt a Szentlélek temploma, Isten azt akarja, hogy mindkettőt tisztaságban és szentségben megőrizzük. Megtilt tehát mindenféle tisztátalan cselekedetet, magaviseletet, beszédet, gondolatot és kívánságot, és mindazt, ami az embert erre ingerelné.

XLII. úrnap

110. Mit tilt meg Isten a nyolcadik parancsolatban?

Nemcsak azt a lopást és rablást tiltja meg, amelyet a világi felsőbbség is büntet, hanem lopásnak nevezi mindazt a gonosz cselekedetet és szándékot is, amely által felebarátunk tulajdonát akár erőszakkal, akár a jogosság látszata alatt magunkhoz akarjuk ragadni, mint például hamis súly, mérték, árucikk, pénz által, vagy uzsorával, vagy bármi más módon, amit Isten megtiltott. Ehhez számítandó még mindenféle fösvénység és Isten ajándékainak mindenféle haszontalan tékozlása is.

111. Mit kíván Isten e parancsolatban?

Azt, hogy felebarátom hasznát tőlem telhetőleg előmozdítsam; vele úgy cselekedjem, amint akarnám, hogy mások velem cselekedjenek, és hűségesen dolgozzam, hogy a szűkölködőn szükségében segíteni tudjak.

XLIII. úrnap

112. Mit kíván a kilencedik parancsolat?

Azt, hogy senki ellen hamisan ne tanúskodjam, senkinek szavait el ne csavarjam, mást rágalmazó és gyalázó ne legyek, senkinek meghallgatása nélkül való és könnyelmű elítélésében részt ne vegyek; hanem mindenféle hazugságot és csalárdságot, mint az ördögnek tulajdon műveit, hacsak Isten súlyos haragját magamra vonni nem akarom, kerüljek; törvényes és minden más eljárásomban az igazságot szeressem, őszintén kimondjam és megvalljam; és felebarátom becsületét és jóhírnevét tehetségem szerint oltalmazzam és előmozdítsam.

XLIV. úrnap

113. Mit tilt meg a tizedik parancsolat?

Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság vagy gondolat se támadjon fel szívünkben Istennek egy parancsolata ellen sem, hanem állandóan gyűlöljünk minden bűnt és szeressük azt, ami Isten akaratával egyező.

114. Megtarthatják-e tökéletesen mindezeket a parancsolatokat azok, akik Istenhez megtértek?

Nem; még a legszentebb életű emberekben is, míg e földi életben vannak, csak csekély kezdetei vannak meg ennek az engedelmességnek, úgy azonban, hogy komoly elszánással kezdenek el Istennek nemcsak némely, hanem minden parancsolata szerint élni.

115. Miért hirdetteti hát Isten olyan szigorúan a tíz parancsolatot, ha azokat ebben az életben senki meg nem tarthatja?

Először azért, bűnös természetünket egész életünk folyamán egyre jobban megismerjük és annál nagyobb vágyódással keressük Krisztusban bűneink bocsánatát és az igazságot. Továbbá, hogy folytonosan azon legyünk és Istentől az Ő Szentlelkének segedelmét is kérjük ahhoz, hogy egyre inkább megújuljunk Isten hasonlatosságára, míg e földi élet után el nem érjük a tökéletesség végcélját.

XLV. úrnap

116. Miért szükséges a keresztyéneknek imádkozni?

Azért, mert ez a legfőbb része annak a háládatosságnak, amelyet Isten tőlünk kíván. Továbbá, mert Isten az Ő kegyelmét és Szentlelkét csakis azokkal közli, akik ezt Őtőle őszinte fohászkodásban szüntelenül kérik és ezért neki hálát adnak.

117. Mi szükséges az imádsághoz, hogy azt Isten kedvelje és meghallgassa?

Először az, hogy egyedül az egy igaz Istenhez, ki magát nekünk igéjében kijelentette, könyörögjünk szívünk szerint mindazokért, amiknek kérését Ő nekünk megparancsolta. Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat teljes valóságában megismerjük, hogy így magunkat Ő felségének színe előtt megalázzuk. Harmadszor, hogy erős bizodalmunk legyen afelől, hogy Ő a mi imádságunkat, noha mi arra érdemtelenek vagyunk, mégis az Úr Jézus Krisztus érdeméért bizonyosan meghallgatja, amint ezt nekünk igéjében megígérte.

118. Mit parancsolt Isten, hogy kérjünk tőle?

Minden lelki és testi szükségünk kielégítését, amelyet az Úr Jézus Krisztus belefoglalt abba az imádságba, amelyre minket Ő maga tanított.

119. Hogy szól ez az imádság?

„Mi Atyánk ki vagy a mennyekben! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen.”

XLVI. úrnap

120. Miért parancsolja Krisztus, hogy Istent így szólítsuk meg: Mi Atyánk?

Azért, hogy mindjárt imádságunk elején felköltse bennünk azt a gyermeki félelmet és bizodalmat, amely a mi imádkozásunknak alapja kell hogy legyen, ti. hogy Isten a Krisztus által Atyánkká lett s amit tőle hittel kérünk, azt Ő még sokkal inkább megadja nekünk, mint ahogy földi szüleink nem tagadnak meg tőlünk földi jókat.

121. Miért teszed hozzá ezt: ki vagy a mennyekben?

Azért, hogy Isten mennyei szent Felségéről semmit ne gondoljunk, ami földi, és az Ő mindenhatóságától várjuk minden testi-lelki szükségünk kielégítését.

XLVII. úrnap

122. Mi az első kérés?

„Szenteltessék meg a Te neved”, azaz először is: add, hogy Téged igazán megismerjünk és minden munkádban, amelyekben világol a Te mindenhatóságod, bölcsességed, jóságod, igazságod, könyörületességed és igazmondásod, Téged tiszteljünk, dicsőítsünk és magasztaljunk; továbbá, hogy egész életünket, gondolatainkat, beszédünket és tetteinket arra irányozzuk, hogy a Te nevedet miattunk szidalom ne érje, hanem inkább szálljon arra dicséret és dicsőség.

XLVIII. úrnap

123. Mi a második kérés?

„Jöjjön el a Te országod”, azaz: igazgass minket igéddel és Szentlelkeddel úgy, hogy egyre jobban engedelmeskedjünk neked; tartsd fent és növeljed a Te egyházadat és semmisítsd meg az ördögnek munkáit és minden hatalmasságot, amely ellened feltámad és minden gonosz ármányt, amelyet a Te szent igéd ellen szőnek, míg el nem jön hozzánk a Te országodnak teljessége, amelyben Te lész minden mindenekben.

XLIX. úrnap

124. Mi a harmadik kérés?

„Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”, azaz: add, hogy mi és minden ember a magunk akaratát megtagadva a Te egyedül jó akaratodnak engedelmeskedjünk ellentmondás nélkül, és így mindenki oly készségesen és híven betöltse a maga tisztét és hivatását, mint az angyalok a mennyben.

L. úrnap

125. Hogy szól a negyedik kérés?

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, azaz: elégítsd meg minden életszükségünket, hogy ezáltal megismerjük, hogy minden jónak Te vagy egyedüli forrása és a Te áldásod nélkül sem a mi igyekezetünk és munkánk, de még a Te adományaid sem válnak nekünk hasznunkra, és ezért bizodalmunkat mi minden teremtménytől elvonjuk és egyedül beléd vessük.

LI. úrnap

126. Hogy szól az ötödik kérés?

„Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”, azaz: a Krisztus véréért ne ródd fel nekünk, szegény bűnösöknek a mi vétkeinket, sem a még mindig bennünk levő gonoszt, amint mi is érezzük szívünkben kegyelmednek azt a bizonyságát, hogy erősen feltettük magunkban, hogy felebarátunknak szívünk szerint megbocsátunk.

LII. úrnap

127. Hogy szól a hatodik kérés?

„És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”, azaz: mivel mi magunkban oly erőtelenek vagyunk, hogy egy pillanatig sem állhatunk meg, a mi esküdt ellenségeink pedig, az ördög, a világ, és tulajdon testünk szüntelenül ostromolnak bennünket, Te tarts meg és erősíts minket Szentlelkednek erejével, hogy ellenségeinknek szilárdan ellenállhassunk, és ebben a lelki harcban el ne bukjunk, míg végül el nem nyerjük a teljes diadalt.

128. Miképpen rekeszted be ezt az imádságot?

„Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké”, -- azaz: mindezeket azért kérjük Tőled, mert Te a mi Királyunk és mindenek felett hatalommal bíró Felség, nekünk minden jót meg akarsz adni és meg is adhatsz, és azért, hogy ezáltal ne miránk, hanem a Te szent nevedre térjen örök dicsőség.

129. Mit jelent e szócska: Ámen?

„Ámen” azt jelenti: ez valóban és bizonyosan így lesz, mert Isten az én imádságomat sokkal bizonyosabban meghallgatja, mint amennyire én szívemben érzem, hogy ezt tőle kívánom.